~harmadik rész

                 
                   ~Friends or not?~

Kicsöngettek az óráról,gondoltam beszélek Bennel,hogy mikor csináljuk meg a feladatot. De ő megelőzött.
-Mikor érsz rá,hogy megcsináljuk a feladatot?
-Péntek?
-Nekem a péntek nem jó szombat?-jó gondolhattam volna,hogy van programja péntekre..
-Nekem jó a szombat.Hol találkozzunk?
-Az jó ha átmegyek?-egy pillanatra lesokkoltam de aztár rávágtam,hogy találkozzunk a könyvtárba mer délig nyitva van.
-Oké akkor szombat 9 könyvtár.-mondta és elment
Remek semmi kedvem valami hülye kémia feladathoz.A többi óra lassan de eltelt.Haza mentem,szerencsére apa nem volt otthon.Felmentem a szobámba  lefeküdtem és zenét hallgattam.Arra keltem hogy üvölt a fülemben a zene.kikapcsoltam és elmentem zuhanyozni.
~A napok gyorsan teltek és csak azt vettem észre hogy már szombat van.Semmi kedvem nem volta feladathoz sem Benjaminhoz.Jó ez most lehet,hogy bunkón hangzik de nincs kedvem sem hozzá sem máshoz.De ha muszály hát muszály.Őszintén nem igazán szoktam beszélgetni senkivel.Felöltöztem a szokásos ruhákba,Nicole mindig azt mondta,hogy vegyek fel mást mert ez eltakarja az alakom.Hosszú kapucnis pulcsi és sötét nadrág.Lementem a lépcsőn felvettem a cipőmet,felraktam a fejemre a kapucnit és kimentem az utcára.
Nem volt kedvem busszal menni meg amúgy is max 20 perc az út gyalog.Mikor bementem Ben már bent volt  egy asztalnál ült és egy könyvet fogott a kezében.Oda mentem és köszöntem.
-Szia.
-Szia.Szerintem kezdjük el mert nincs kedvem sokáig itt lenni.
-Oké,nekem sincs.-leültem vele szembe
Az volt a feladatunk,hogy gyüjtő munkát kellett csinálni az izotópok alkalmazásáról.Szóltam Bennek,hogy elmegyek és keresek ehhez kapcsolódó könyvet,ő addíg keresse meg a könyvben ezt a rész.Szerencsére hamar megtaláltam azt a könyvet amit kerestem.Visszamentem és leülem mellé,gondoltam így könnyebb lesz összerakni a feladatot.Ő is megtalálta a könyvben az ehhez kapcsolódó részt.Kb két óra alatt össze raktuk.Majd mind kettem leírtuk.Összepakolt és elindult de látta hogy én nem megyek és vissza fordult.
-Te nem jössz?
-Nem én még maradak és kiveszek pár könyvet.
-Oké hát akkor szia.Hétfőn találkozunk.
Csak bólintottam,ő pedig elment.Nem nagyon beszélgettünk csak a feladatot csináltuk más nem is jött szóba.Kivettem pár könyvet elmentem sétáltam össze vissza jó pár óra eltelhetett.Ránéztem a telefonomra ami hét órát jelzett.Gondoltam leülök egy kicsit a parkba aztán hazamegyek.Eszembe jutott Nicole,elsírtam magam nagyon hiányzott,teljesen egyedül maradtam.Egy parkban ülök és sírok hát nem szánalmas?Hirtelen valaki megfogta a vállam megijedtem,gyorsan letöröltem a könnyeimet és megfordultam Ben volt az.
-Jól vagy?-kérdezte
-Persze miért ne lennék jól??
-Sírtál.
-Nem csak valami belement a szemembe.
-Ezt mond annak aki elhiszi.
Leült mellém és onnantól nem beszéltünk.Jól esett hogy ott van.Eltelhetett fél óra ameddíg nem beszéltünk.Egysze megszólaltam.
-Miért maradtál itt velem?
-Mert láttam hogy szomorú vagy.
Halkan suttogtam egy köszönömöt.Nem értem,hogy miért kedves nem is ismer de itt maradt velem.Időközben besötétedett.
Eszembe jutott,hogy jobb ha elindulok.Feláltam és ránézem Benre.
-Köszönöm hogy itt maradtál.De haza kéne mennem.
-Oké.Elkisérlek,nem szeretném hogy sötétben mászkálj.
-Nem szükséges nem lakom messze.
-Nem baj.
Csendben telt az út a házunkig mikor oda értünk láttam,hogy ég a villany.Remek apa ébren van megint hallgathatom az ordibálását.Ben felé fordultam és szóltam,hogy megjöttünk.
-Köszi hogy elkísértél de nem kellett volna.
-Szivesen.Szerintem pedig igen.Jó éjt.
-Neked is.
Megfordult és elment abba az irányba amerről jöttünk.Félve indultam a ház felé.Bementem és rögtön felrohantam a szobámba.Szerencsére apa nem vett észre.Lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
Másnap reggel gondoltam elmegyek futni,amióta abba hagytam a táncot így vezetem le a fölös energiát.Felvettem a melegítőmet és az edző cipőmet,felkaptam a telefonomat és kirohantam a házból.A park körül szoktam futni.A szokásos uton futottam el a parkig aztán egy órán keresztül körbe körbe futkostam.
Elmentem a Nicole-al közösen talált parkba és lefeküdtem a fűre.Rájöttem hogy Nicole-al pár napja nem is kerestük egymást.Lehet hogy ennek a barátságnak tényleg vége?Nem csak azért mert pár napig nem beszéltünk,hanem mert neki új élete új barátai lettek.Rájöttem hogy miattam nem voltak barátai mert állandóan velem volt.Mostmár hagynom kell őt had élje a saját életét.Behunytam a szemem,nem akartam megint sírni.Rájöttem hogy nekem is barátokat kéne szereznem.Még feküdtem a fűben jó néhány percig mire rászántam magam és felkeltem.Semmi kedvem nem volt haza menni,de muszály volt.Haza mentem apa szerencsére nem volt otthon biztos valami kocsmába rohad.Felmentem a szobámba és tanultam a holnapi töri dogára.Mire befejeztem elég késő lett.Megfürödtem és lefeküdtem aludni.Nagyon hamar elaludtam mert fáradt voltam.
Reggel elaludtam,gyorsan magamra kaptam valami ruhát felkaptam a táskámat és rohantam a suliba.Mikor beértem már ment a töri óra.Remek pont töriről kések.Basszus most van a doga.
-Elnézést a késésért.
-Látom megtisztel bennünket a jelenlétével McLarens kisasszony.Vegye le a kapucniját és fáradjon a helyére.
Útköznen levettem a kapucnit,szőke hajam szétterült a vállamon.Sokan furcsán néztek rám mert eddig nem látták a hajamat mert mindig be volt tűrve a kapucniba.Leültem és nem vettem figyelembe az engem bámulókat,rögtön neki álltam a dogának kicsöngötésre pont végeztem.Ben felém fordult.
-Szia.Elaludtál?
-Szia.Igen sajnos.
Ebben a pillanatban jött meg Kriszti.Már kezdtem hiányolni.
-Minek jöttél?Nem hiányoztál,nyugodtan otthon maradhattálvolna.
Én csak kikerekedett szemekkel bámultam.Ő csak fojtatta.Nem tudom mi baja velem egy rossz szót nem mondtam rá.
-Még a barátnődet is Londonig üldözted,ő sem tudott elviselni.-Na itt már majdnem elsírtam magam de Ben megszólalt.
-Kriszti lehet elmenni.
-Mert mi rosszat mondtam?
-Takarodj.-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.
-Na ide figyelj velem így senki nem beszélhet.
-Pont most tettem meg.
Kriszti idegesen fujtatott majd elment.
Nem értem miért véd meg állandóan,más még hozzám se szól.Rámnézett és megkérdezte:
-Jól vagy?
-Igen. És köszönöm.
Bólintott és megölelt kissé váratlanul ért de vissza öleltem a szünet többi részében csendben ültünk egymás mellett.
A nap többi része lassan telt el.Hál istennek az utolsó óráról is kicsöngettek.
Nem volt túl sok kedvem haza menni ezért elmentem az eldugott parkba.Állandóan ott vagyok ez a menedékem ide jövök ha elegem van a világból vagy csak nincs kedvem haza menni.Nicole hoz már nem mehetek.Eszembe jutott,hogy felhívom igaz azt momdtam békén hagyom,de azért kíváncsi vagyok hogy van.Pár csöngés után felvette.
-Szia.
-Szia.
-Nem zavarok?
-Dehogy mondjad?-mondta nem túl meggyőzően ,a háttérben hallottam hogy valaki mond neki valamit aztán nevetnek(gondolom rajtam,biztos mesélt rólam)
-Oké.Hagyjuk nem fontos.
-Oké.-Mondta flegmán.Nem tudtam,hogy mi baja van de nagyon rosszul esett.
-Oké mi bajod?Megbántottalak?-kérdeztem
-Csupán az életemből vettél el pár évet.
-Tessék??Miről beszélsz??
-Jól hallod miattad nem voltak barátaim sem pasim.Láss csodát eljöttem és mindenem megvan.
-Én azt hittem barátok vagyunk.-itt már megállás nélkül folytak a könnyeim.
-Azt hitted barátok voltunk na ne nevettes.Bármi volt sírva rohantál hozzám mint egy ovodás.Az egész életem a te vígasztalásodról szólt.
-Én sajnálom ha így gondolod.
-Igen így gondolom.Biztos most is azért hivtál hogy elsírd nekem a bajod de tudod mit?! Többé már nem érdekel.Ne keress többet.Ez volt az utolsó mondata majd kinyomta.Nagyon fájt minden egyes szava.Nem értettem,hogy változhatott meg ennyire két hét alatt.De ha jobban bele gondolok teljesen igaza van.Talán igaza volt mindenben mélyen legbelül talán ezt tudtam is.
Ennyi volt mostmár tényleg senkim sincs.Igaza volt Krisztinek őt is elüldöztem magam mellől.