Sziasztok meghoztam a következő részt,remélem tetszeni fog.Jó olvasást.
Puszi:Ali
-------------------------------------------------------------
~Alone~
Pontoson egy hét telt el azóta,hogy Nicole elment.Teljesen egyedül érzem magam. Nem sokat tudtunk beszélgetni,mert az ottani suli elég kemény.Azt mondta hogy egész jól megy neki a nyelv.És már barátokat is szerzett.Bezzeg én,nem igazán lettek barátaim én nem nyitok senki felé de felém se nyitnak.Nem hiszem hogy lesznek barátaim.És nem túl meglepő de az osztály "divája" álandóan beszólogat.
~ Kedd..
Hát igen ez a nap is úgy ment mint a többi.
Egyedül ültem a padomba és zenét hallgattam a fejemen kapucni volt.
Éppen matek óra volt a tanár nagyban magyarázott a táblánál amikor valaki belépett az ajtón.Hirtelen mindenki oda forult ,egy fiú lépett be az ajtón.Oda ment a tanárhoz váltott vele pár szót halkan.Azután a tanár a mellettem lévő üres padra mutatott(persze már csak itt volt hely)a fiú csak bólintott egyet és elindult.Persze ezt Kriszti (a díva) árgus szemekkel nézte.Amint leült a tanár megszólalt.
-Kérlek mutatkozz be az osztálynak.
-Sziasztok.Benjamin Miller vagyok.
-Rendben akkor most folytatjuk az órát.-csapta össze a tenyerét a tanár.
Remek mondtam magamban.Nicol elmegy erre valami barom ül mellém.Ez nam az én napom...
10 perc elteltével megszólalt a csengő erre a hangra mindenki felpattant a helyéről.
Kriszti egyből rohat a "friss húshoz".
Nyávogó hangon elkezdett beszlni hozzá.
-Szia.Kriszti vagyok.Ha szeretnéd mellém ülhetsz a barátnőm szívesen hátra ül mellé-pislogott rá csábosan,én pedig kaptam egy megvető pillantást.
Benjamin unottan ránézett és megszólalt.
-Kössz de nekem itt is tökéletes.-oké ezen kissé meglepődtem önszántából senki sem ülne mellém.
-Ha meggondoltad magad csak szólj.
Azzal elment.Én csak lehajtottam a fejem és tovább halgattam a zenét.Aki most kivülről lát azt hiszi depressziós vagyok pedig nem csak érdekesen öltözködöm.Sötét nadrág és pulcsi álltalában.És eddíg nem nagyon hallottak beszélni sem.Biztos kattantnak néznek de nem izgat.Kriszti és csatlósai már erre is tettek megjegyzéseket de ez hidegen hagy.Hirtelen meghallottam a csengő hangját,unottan vettem ki a fülemből a fülhallgatót.Szerencsére ma már csak két órát kell itt kibírnom.És aztán mehetek haza bár az nem tudom,hogy mennyivel jobb..
Megjött a történelem tanár.Hát hogy szépen mondjam kibaszottul utál bár nem tudom,hogy miért mindegy.Valószínű hogy a mai órán is szét fog szivatni.Az óra felénél bele is kezdett.
-McLarens kisasszony kérem megismételné amit mondtam.-persze hogy nem figyeltem
Csak néztem a tanárra és éreztem,hogy egyre vörösebb leszek.
-Hallgatjuk kisasszony.
Pontosan tudta,hogy nem tudom szinte már láttam az arcán a mosolyt mikor megmondom ezt.
De valaki hirtelen megmondta a választ nagyon meglepődtem.Benjamin volt az.
-Köszönjük McLaurens kisasszony.
-Szívesen-válaszolta erre többen nevetni kezdtek.
Meglepődtem hogy segített nekem de azért jól esett.Hál istennek utána nem piszkált.Ránéztem és halkan megköszöntem.Ő csak mosolyogva bólintott. Pár perc mulva kicsöngettek.
Benjamin kiment,Kriszivel a nyomában míly meglepő[remélem érzitek az iróniát]
Az utolsó óra unalmasan telt.Mikor végre kicsöngettek beraktam a fülembe a fülhallgatót és a szokásos úton gyalog indultam haza.Mikorbeértem apa a nappaliban ült és ivott,mint mindíg.Amikor meglátott rögtön elkezdett velem ordibálni a szokásos szöveget:anyád miattad halt meg,gyűlöllek inkább te haltál volna meg..Elsírtam magam,mikor meglátta hogy elindultam kifelé megragadta a karom és azt mondta hogy haza se kell jöjjek.Mikor elengedett gondolkodás nélkül elkezdtem rohanni a szokásos helyre ahova ilyenkor megyek.Elmentem az eldugott parkba amit még Nicole-al közösen találtunk meg.Leültem a füre és csak sírtam,a kezemre néztem ami egyre vörösebb lett,ha anya még élne ez nem lenne.
~Mindennél jobban szerettem az anyukámat rá mindíg számíthattam úgy min apára,de ez két éve teljesen megváltozott.Anya éppen a tánc órámra tartott,hogy haza vigyen amikor egy figyelmetlen sofőr nekiment.Anya azonnal meghalt többször próbálták újra éleszteni de nem sikerült.
Apa anya halála óta teljesen kifordult magából,inni kezdett és alig jár be dolgozni és olyan dolgokat vág a fejemhez mint: anya helyett nekem kellett volna meghalnom,haszontalan vagyok,csak a pénzt költöm és hasonlók.Néha meg is szokott ütni.Ezt a két évet Nicole-nak köszönhetően vészeltem át ő a legjobb barátnőm 6 éves korom óta.Mindíg mellettem volt,segített.Csak ő volt nekem,de ő elment. A táncot anya halálakor abbahagytam pedig imádtam. Megváltoztam azóta,senkit sem engedek magamhoz közel,senkit...
Nem tudom mennyi idő telt el mióta itt ülök,percek talán órák de ez nem igazán tudott érdekelni.Mikor felnéztem rájöttem,hogy haza kéne mennem.Felkeltem a fűről,megtöröltem a szemeimet és elindultam haza.Mikor haza értem apa szerencsére már kidőlt a sok piától.Halkan felrohantam a szobámba.Rögtön tárcsáztam Nicole számát.
-Szia.-szólt bele.
-Szia.Mi újság?
-Semmi különös.És hogy vagy?
-Megvagyok.Te?
-Én is.
Aztán nem sokat beszélgettünk mert le kellett tennie.Telefonon beszélni nem olyan mintha itt lenne.Miután leraktam rájöttem,hogy ez így nem lesz jó,neki új élete,új barátai lettek.Lehet hogy hagynom kéne őt?Nagyon sok mindent köszönhettem neki,de azt hiszem ennek most vége,nem akaszkodhattam rá állandóan.Barátok maradunk de ez már nem olyanmintha itt lenne mellettem.Egyedül maradtam.
Elmentem megfürödtem,és lefeküdtem aludni.Reggel korán keltem,nem akartam találkozni apával.Gyalog indultam suliba mint mindíg.A fülemben fülhallgatóval.Beértem a suliba és egyből leültem a helyemre.Utánam nem sokkal megjött Benjamin és leült mellém.
-Szia.
-Szia.-Köszöntem vissza neki.
-Mi a neved?
-Alison vagyok.
-Én pedig Benjamin,de hívj csak Ben-nek-mosolygott rám.
Visszamosolyogtam.
-Mi lesz az első óránk?
-Történelem- húztam el a számat.
Fél perc múlva be is csengettek.És elkezdődött a kínzás.Csak ültem és figyeltem,meglepő módon ma nem szivatott a tanár.Mikor meghallottam a csengőt felpattantam és kimentem a teremből ez volt az első alkalom,hogy nem csak órák után hagyom el a termet.Páran összesúgtak mögöttem aztán nevettek,gondolom az öltözködésem miatt. Figyelmen kívül hagytam őket. Egyenesen kimentem az udvarra , leültem egy padra és lehajtott fejjel zenét hallgattam.Egyszer csak azt veszem észre,hogy valaki le ült mellém ,meglepetten fordultam felé.Ben volt az.
-Szia.Remélem nem baj,hogy melléd ültem.
-Szia.Nem dehogy.(igazából igenis zavart)
Ezután következett a kínos csend.Percekig meg sem szólaltunk csak néztük egymást.Én nem értettem mit akar,ő meg csak bámult.Háát oké.Hirtelen megszólalt.
-Nem jössz be mindjárt csengetnek.
-De.Nyugodtan menj előre mindjárt megyek én is.-Nem értettem hogy ő miért kedves velem mikor mások állandóan bunkóztak.
Pont a tanár előtt értem be a terembe,persze ezt meg is jegyezte.
-McLaurent kisasszony legközelebb kérem ne késsen.-de hát nem is késtem m1 inkább meg se szólaltam csak leültem a helyemre.És kezdetét vette a kémai óta,ez a tárgy mondhatni nem az erösségem..
A tanár elkezdett magyarázni valami csoport feladatról,nem igazán figyeltem.
Elkezdte kiosztani a párokat elég egyszerű módon.
-A padtársak lesznek a tanuló párok.A feladatra kapnak két hetet.
-Remek.-motyogtam halkan,azt hiszem ezt Ben is meghallotta,most tuti azt hiszi,hogy miatta mondtam.Mondjuk részben igaz,mert eddíg mindig Nicole volt a párom.
Szólni akartam Ben-nek hogy nem miatta mondtam,amikor a tanár diktálni kezdett.
Gyorsan leírtam egy lapra,hogy nem miatta mondtam csak utálom a kémiát.Mikor leírtam felé toltam a lapot.Elolvasta és valamit írt a lapra.Visszaadta a lapot amin az állt,hogy "ok". Oké azt hiszem most ő sem bír,nem mintha eddíg bírt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése