~harmadik rész

                 
                   ~Friends or not?~

Kicsöngettek az óráról,gondoltam beszélek Bennel,hogy mikor csináljuk meg a feladatot. De ő megelőzött.
-Mikor érsz rá,hogy megcsináljuk a feladatot?
-Péntek?
-Nekem a péntek nem jó szombat?-jó gondolhattam volna,hogy van programja péntekre..
-Nekem jó a szombat.Hol találkozzunk?
-Az jó ha átmegyek?-egy pillanatra lesokkoltam de aztár rávágtam,hogy találkozzunk a könyvtárba mer délig nyitva van.
-Oké akkor szombat 9 könyvtár.-mondta és elment
Remek semmi kedvem valami hülye kémia feladathoz.A többi óra lassan de eltelt.Haza mentem,szerencsére apa nem volt otthon.Felmentem a szobámba  lefeküdtem és zenét hallgattam.Arra keltem hogy üvölt a fülemben a zene.kikapcsoltam és elmentem zuhanyozni.
~A napok gyorsan teltek és csak azt vettem észre hogy már szombat van.Semmi kedvem nem volta feladathoz sem Benjaminhoz.Jó ez most lehet,hogy bunkón hangzik de nincs kedvem sem hozzá sem máshoz.De ha muszály hát muszály.Őszintén nem igazán szoktam beszélgetni senkivel.Felöltöztem a szokásos ruhákba,Nicole mindig azt mondta,hogy vegyek fel mást mert ez eltakarja az alakom.Hosszú kapucnis pulcsi és sötét nadrág.Lementem a lépcsőn felvettem a cipőmet,felraktam a fejemre a kapucnit és kimentem az utcára.
Nem volt kedvem busszal menni meg amúgy is max 20 perc az út gyalog.Mikor bementem Ben már bent volt  egy asztalnál ült és egy könyvet fogott a kezében.Oda mentem és köszöntem.
-Szia.
-Szia.Szerintem kezdjük el mert nincs kedvem sokáig itt lenni.
-Oké,nekem sincs.-leültem vele szembe
Az volt a feladatunk,hogy gyüjtő munkát kellett csinálni az izotópok alkalmazásáról.Szóltam Bennek,hogy elmegyek és keresek ehhez kapcsolódó könyvet,ő addíg keresse meg a könyvben ezt a rész.Szerencsére hamar megtaláltam azt a könyvet amit kerestem.Visszamentem és leülem mellé,gondoltam így könnyebb lesz összerakni a feladatot.Ő is megtalálta a könyvben az ehhez kapcsolódó részt.Kb két óra alatt össze raktuk.Majd mind kettem leírtuk.Összepakolt és elindult de látta hogy én nem megyek és vissza fordult.
-Te nem jössz?
-Nem én még maradak és kiveszek pár könyvet.
-Oké hát akkor szia.Hétfőn találkozunk.
Csak bólintottam,ő pedig elment.Nem nagyon beszélgettünk csak a feladatot csináltuk más nem is jött szóba.Kivettem pár könyvet elmentem sétáltam össze vissza jó pár óra eltelhetett.Ránéztem a telefonomra ami hét órát jelzett.Gondoltam leülök egy kicsit a parkba aztán hazamegyek.Eszembe jutott Nicole,elsírtam magam nagyon hiányzott,teljesen egyedül maradtam.Egy parkban ülök és sírok hát nem szánalmas?Hirtelen valaki megfogta a vállam megijedtem,gyorsan letöröltem a könnyeimet és megfordultam Ben volt az.
-Jól vagy?-kérdezte
-Persze miért ne lennék jól??
-Sírtál.
-Nem csak valami belement a szemembe.
-Ezt mond annak aki elhiszi.
Leült mellém és onnantól nem beszéltünk.Jól esett hogy ott van.Eltelhetett fél óra ameddíg nem beszéltünk.Egysze megszólaltam.
-Miért maradtál itt velem?
-Mert láttam hogy szomorú vagy.
Halkan suttogtam egy köszönömöt.Nem értem,hogy miért kedves nem is ismer de itt maradt velem.Időközben besötétedett.
Eszembe jutott,hogy jobb ha elindulok.Feláltam és ránézem Benre.
-Köszönöm hogy itt maradtál.De haza kéne mennem.
-Oké.Elkisérlek,nem szeretném hogy sötétben mászkálj.
-Nem szükséges nem lakom messze.
-Nem baj.
Csendben telt az út a házunkig mikor oda értünk láttam,hogy ég a villany.Remek apa ébren van megint hallgathatom az ordibálását.Ben felé fordultam és szóltam,hogy megjöttünk.
-Köszi hogy elkísértél de nem kellett volna.
-Szivesen.Szerintem pedig igen.Jó éjt.
-Neked is.
Megfordult és elment abba az irányba amerről jöttünk.Félve indultam a ház felé.Bementem és rögtön felrohantam a szobámba.Szerencsére apa nem vett észre.Lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
Másnap reggel gondoltam elmegyek futni,amióta abba hagytam a táncot így vezetem le a fölös energiát.Felvettem a melegítőmet és az edző cipőmet,felkaptam a telefonomat és kirohantam a házból.A park körül szoktam futni.A szokásos uton futottam el a parkig aztán egy órán keresztül körbe körbe futkostam.
Elmentem a Nicole-al közösen talált parkba és lefeküdtem a fűre.Rájöttem hogy Nicole-al pár napja nem is kerestük egymást.Lehet hogy ennek a barátságnak tényleg vége?Nem csak azért mert pár napig nem beszéltünk,hanem mert neki új élete új barátai lettek.Rájöttem hogy miattam nem voltak barátai mert állandóan velem volt.Mostmár hagynom kell őt had élje a saját életét.Behunytam a szemem,nem akartam megint sírni.Rájöttem hogy nekem is barátokat kéne szereznem.Még feküdtem a fűben jó néhány percig mire rászántam magam és felkeltem.Semmi kedvem nem volt haza menni,de muszály volt.Haza mentem apa szerencsére nem volt otthon biztos valami kocsmába rohad.Felmentem a szobámba és tanultam a holnapi töri dogára.Mire befejeztem elég késő lett.Megfürödtem és lefeküdtem aludni.Nagyon hamar elaludtam mert fáradt voltam.
Reggel elaludtam,gyorsan magamra kaptam valami ruhát felkaptam a táskámat és rohantam a suliba.Mikor beértem már ment a töri óra.Remek pont töriről kések.Basszus most van a doga.
-Elnézést a késésért.
-Látom megtisztel bennünket a jelenlétével McLarens kisasszony.Vegye le a kapucniját és fáradjon a helyére.
Útköznen levettem a kapucnit,szőke hajam szétterült a vállamon.Sokan furcsán néztek rám mert eddig nem látták a hajamat mert mindig be volt tűrve a kapucniba.Leültem és nem vettem figyelembe az engem bámulókat,rögtön neki álltam a dogának kicsöngötésre pont végeztem.Ben felém fordult.
-Szia.Elaludtál?
-Szia.Igen sajnos.
Ebben a pillanatban jött meg Kriszti.Már kezdtem hiányolni.
-Minek jöttél?Nem hiányoztál,nyugodtan otthon maradhattálvolna.
Én csak kikerekedett szemekkel bámultam.Ő csak fojtatta.Nem tudom mi baja velem egy rossz szót nem mondtam rá.
-Még a barátnődet is Londonig üldözted,ő sem tudott elviselni.-Na itt már majdnem elsírtam magam de Ben megszólalt.
-Kriszti lehet elmenni.
-Mert mi rosszat mondtam?
-Takarodj.-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.
-Na ide figyelj velem így senki nem beszélhet.
-Pont most tettem meg.
Kriszti idegesen fujtatott majd elment.
Nem értem miért véd meg állandóan,más még hozzám se szól.Rámnézett és megkérdezte:
-Jól vagy?
-Igen. És köszönöm.
Bólintott és megölelt kissé váratlanul ért de vissza öleltem a szünet többi részében csendben ültünk egymás mellett.
A nap többi része lassan telt el.Hál istennek az utolsó óráról is kicsöngettek.
Nem volt túl sok kedvem haza menni ezért elmentem az eldugott parkba.Állandóan ott vagyok ez a menedékem ide jövök ha elegem van a világból vagy csak nincs kedvem haza menni.Nicole hoz már nem mehetek.Eszembe jutott,hogy felhívom igaz azt momdtam békén hagyom,de azért kíváncsi vagyok hogy van.Pár csöngés után felvette.
-Szia.
-Szia.
-Nem zavarok?
-Dehogy mondjad?-mondta nem túl meggyőzően ,a háttérben hallottam hogy valaki mond neki valamit aztán nevetnek(gondolom rajtam,biztos mesélt rólam)
-Oké.Hagyjuk nem fontos.
-Oké.-Mondta flegmán.Nem tudtam,hogy mi baja van de nagyon rosszul esett.
-Oké mi bajod?Megbántottalak?-kérdeztem
-Csupán az életemből vettél el pár évet.
-Tessék??Miről beszélsz??
-Jól hallod miattad nem voltak barátaim sem pasim.Láss csodát eljöttem és mindenem megvan.
-Én azt hittem barátok vagyunk.-itt már megállás nélkül folytak a könnyeim.
-Azt hitted barátok voltunk na ne nevettes.Bármi volt sírva rohantál hozzám mint egy ovodás.Az egész életem a te vígasztalásodról szólt.
-Én sajnálom ha így gondolod.
-Igen így gondolom.Biztos most is azért hivtál hogy elsírd nekem a bajod de tudod mit?! Többé már nem érdekel.Ne keress többet.Ez volt az utolsó mondata majd kinyomta.Nagyon fájt minden egyes szava.Nem értettem,hogy változhatott meg ennyire két hét alatt.De ha jobban bele gondolok teljesen igaza van.Talán igaza volt mindenben mélyen legbelül talán ezt tudtam is.
Ennyi volt mostmár tényleg senkim sincs.Igaza volt Krisztinek őt is elüldöztem magam mellől.

~Szereplők

Sziasztok!
A szereplőket mutatnám be pár szóban.A történet során lesz még több szereplő is de őket majd később rakom fel.

Nicole Montgomery
Alison legjobb és egyeben egyetlen barátnője.Mindenben segíti,mindig ott volt mellette.Mikor megtudja hogy elköltöznek összetörik.

Benjamin Miller
Alison új osztálytársa.Rengeteg barátja van és népszerű.Ő az egyetlen aki szóba áll Alisonnal és kedves is vele.

Amanda McLarent
Alison anyukája.Mindennél jobban szereti a lányát és a férjét.Két éve autó balesetben elhunyt.

David McLarent
Alison apukája.A felesége halála után magába zuhan,inni kezd.A lányát lelkileg és fizikailag bántja.

Alison McLarent
Kedves jószívű lány aki az élettől rengeteg pofont kap.Nicole elköltözése után teljesen egyedül marad.Vagy mégsem?

Kriszti Peterson
Alison és Ben osztálytársa aki minden nap megkeseríti a lány életét.


Ha itt jártál kérlek írj valamit.                     Puszi:Ali

~második rész

  Sziasztok meghoztam a következő részt,remélem tetszeni fog.Jó olvasást.
                                                  Puszi:Ali
-------------------------------------------------------------

                        ~Alone~

Pontoson egy hét telt el azóta,hogy Nicole elment.Teljesen egyedül érzem magam. Nem sokat tudtunk beszélgetni,mert az ottani suli elég kemény.Azt mondta hogy egész jól megy neki a nyelv.És már barátokat is szerzett.Bezzeg én,nem igazán lettek barátaim én nem nyitok senki felé de felém se nyitnak.Nem hiszem hogy lesznek barátaim.És nem túl meglepő de az osztály "divája" álandóan beszólogat.
~ Kedd..
Hát igen ez a nap is úgy ment mint a többi.
Egyedül ültem a padomba és zenét hallgattam a fejemen kapucni volt.
Éppen matek óra volt a tanár nagyban magyarázott a táblánál amikor valaki belépett az ajtón.Hirtelen mindenki oda forult ,egy fiú lépett be az ajtón.Oda ment a tanárhoz váltott vele pár szót halkan.Azután a tanár a mellettem lévő üres padra mutatott(persze már csak itt volt hely)a fiú csak bólintott egyet és elindult.Persze ezt Kriszti (a díva) árgus szemekkel nézte.Amint leült a tanár megszólalt.
-Kérlek mutatkozz be az osztálynak.
-Sziasztok.Benjamin Miller vagyok.
-Rendben akkor most folytatjuk az órát.-csapta össze a tenyerét a tanár.
Remek mondtam magamban.Nicol elmegy erre valami barom ül mellém.Ez nam az én napom...
10 perc elteltével megszólalt a csengő erre a hangra mindenki felpattant a helyéről.
Kriszti egyből rohat a "friss húshoz".
Nyávogó hangon elkezdett beszlni hozzá.
-Szia.Kriszti vagyok.Ha szeretnéd mellém ülhetsz a barátnőm szívesen hátra ül mellé-pislogott rá csábosan,én pedig kaptam egy megvető pillantást.
Benjamin unottan ránézett és megszólalt.
-Kössz de nekem itt is tökéletes.-oké ezen kissé meglepődtem önszántából senki sem ülne mellém.
 -Ha meggondoltad magad csak szólj.
Azzal elment.Én csak lehajtottam a fejem és tovább halgattam a zenét.Aki most kivülről lát azt hiszi depressziós vagyok pedig nem csak érdekesen öltözködöm.Sötét nadrág és pulcsi álltalában.És eddíg nem nagyon hallottak beszélni sem.Biztos kattantnak néznek de nem izgat.Kriszti és csatlósai már erre is tettek megjegyzéseket de ez hidegen hagy.Hirtelen meghallottam a csengő hangját,unottan vettem ki a fülemből a fülhallgatót.Szerencsére ma már csak két órát kell itt kibírnom.És aztán mehetek haza bár az nem tudom,hogy mennyivel jobb..
Megjött a történelem tanár.Hát hogy szépen mondjam kibaszottul utál bár nem tudom,hogy miért mindegy.Valószínű hogy a mai órán is szét fog szivatni.Az óra felénél bele is kezdett.
-McLarens kisasszony kérem megismételné amit mondtam.-persze hogy nem figyeltem
Csak néztem a tanárra és éreztem,hogy egyre vörösebb leszek.
-Hallgatjuk kisasszony.
Pontosan tudta,hogy nem tudom szinte már láttam az arcán a mosolyt mikor megmondom ezt.
De valaki hirtelen megmondta a választ nagyon meglepődtem.Benjamin volt az.
-Köszönjük McLaurens kisasszony.
-Szívesen-válaszolta erre többen nevetni kezdtek.
Meglepődtem hogy segített nekem de azért jól esett.Hál istennek utána nem piszkált.Ránéztem és halkan megköszöntem.Ő csak mosolyogva bólintott. Pár perc mulva kicsöngettek.
Benjamin kiment,Kriszivel a nyomában míly meglepő[remélem érzitek az iróniát]
Az utolsó óra unalmasan telt.Mikor végre kicsöngettek beraktam a fülembe a fülhallgatót és a szokásos úton gyalog indultam haza.Mikorbeértem apa a nappaliban ült és ivott,mint mindíg.Amikor meglátott rögtön elkezdett velem ordibálni a szokásos szöveget:anyád miattad halt meg,gyűlöllek inkább te haltál volna meg..Elsírtam magam,mikor meglátta hogy elindultam kifelé megragadta a karom és azt mondta hogy haza se kell jöjjek.Mikor elengedett gondolkodás nélkül elkezdtem rohanni a szokásos helyre ahova ilyenkor megyek.Elmentem az eldugott parkba amit még Nicole-al közösen találtunk meg.Leültem a füre és csak sírtam,a kezemre néztem ami egyre vörösebb lett,ha anya még élne ez nem lenne.
~Mindennél jobban szerettem az anyukámat rá mindíg számíthattam úgy min apára,de ez két éve teljesen megváltozott.Anya éppen a tánc órámra tartott,hogy haza vigyen amikor egy figyelmetlen sofőr nekiment.Anya azonnal meghalt többször próbálták újra éleszteni de nem sikerült.
Apa anya halála óta teljesen kifordult magából,inni kezdett és alig jár be dolgozni és olyan dolgokat vág a fejemhez mint: anya helyett nekem kellett volna meghalnom,haszontalan vagyok,csak a pénzt költöm és hasonlók.Néha meg is szokott ütni.Ezt a két évet Nicole-nak köszönhetően vészeltem át ő a legjobb barátnőm 6 éves korom óta.Mindíg mellettem volt,segített.Csak ő volt nekem,de ő elment. A táncot anya halálakor abbahagytam pedig imádtam. Megváltoztam azóta,senkit sem engedek magamhoz közel,senkit...

Nem tudom mennyi idő telt el mióta itt ülök,percek talán órák de ez nem igazán tudott érdekelni.Mikor felnéztem rájöttem,hogy haza kéne mennem.Felkeltem a fűről,megtöröltem a szemeimet és elindultam haza.Mikor haza értem apa szerencsére már kidőlt a sok piától.Halkan felrohantam a szobámba.Rögtön tárcsáztam Nicole számát.
-Szia.-szólt bele.
-Szia.Mi újság?
-Semmi különös.És hogy vagy?
-Megvagyok.Te?
-Én is.
Aztán nem sokat beszélgettünk mert le kellett tennie.Telefonon beszélni nem olyan mintha itt lenne.Miután leraktam rájöttem,hogy ez így nem lesz jó,neki új élete,új barátai lettek.Lehet hogy hagynom kéne őt?Nagyon sok mindent köszönhettem neki,de azt hiszem ennek most vége,nem akaszkodhattam rá állandóan.Barátok maradunk de ez már nem olyanmintha itt lenne mellettem.Egyedül maradtam.
Elmentem megfürödtem,és lefeküdtem aludni.Reggel korán keltem,nem akartam találkozni apával.Gyalog indultam suliba mint mindíg.A fülemben fülhallgatóval.Beértem a suliba és egyből leültem a helyemre.Utánam nem sokkal megjött Benjamin és leült mellém.
-Szia.
-Szia.-Köszöntem vissza neki.
-Mi a neved?
-Alison vagyok.
-Én pedig Benjamin,de hívj csak Ben-nek-mosolygott rám.
Visszamosolyogtam.
-Mi lesz az első óránk?
-Történelem- húztam el a számat.
Fél perc múlva be is csengettek.És elkezdődött a kínzás.Csak ültem és figyeltem,meglepő módon ma nem szivatott a tanár.Mikor meghallottam a csengőt felpattantam és kimentem a teremből ez volt az első alkalom,hogy nem csak órák után hagyom el a termet.Páran összesúgtak mögöttem aztán nevettek,gondolom az öltözködésem miatt. Figyelmen kívül hagytam őket. Egyenesen kimentem az udvarra , leültem egy padra és lehajtott fejjel zenét hallgattam.Egyszer csak azt veszem észre,hogy valaki le ült mellém ,meglepetten fordultam felé.Ben volt az.
-Szia.Remélem nem baj,hogy melléd ültem.
-Szia.Nem dehogy.(igazából igenis zavart)
Ezután következett a kínos csend.Percekig meg sem szólaltunk csak néztük egymást.Én nem értettem mit akar,ő meg csak bámult.Háát oké.Hirtelen megszólalt.
-Nem jössz be mindjárt csengetnek.
-De.Nyugodtan menj előre mindjárt megyek én is.-Nem értettem hogy ő miért kedves velem mikor mások állandóan bunkóztak.
Pont a tanár előtt értem be a terembe,persze ezt meg is jegyezte.
-McLaurent kisasszony legközelebb kérem ne késsen.-de hát nem is késtem m1 inkább meg se szólaltam csak leültem a helyemre.És kezdetét vette a kémai óta,ez a tárgy mondhatni nem az erösségem..
A tanár elkezdett magyarázni valami csoport feladatról,nem igazán figyeltem.
Elkezdte kiosztani a párokat elég egyszerű módon.
-A padtársak lesznek a tanuló párok.A feladatra kapnak két hetet.
-Remek.-motyogtam halkan,azt hiszem ezt Ben is meghallotta,most tuti azt hiszi,hogy miatta mondtam.Mondjuk részben igaz,mert eddíg mindig Nicole volt a párom.
Szólni akartam Ben-nek hogy nem miatta mondtam,amikor a tanár diktálni kezdett.
Gyorsan leírtam egy lapra,hogy nem miatta mondtam csak utálom a kémiát.Mikor leírtam felé toltam a lapot.Elolvasta és valamit írt a lapra.Visszaadta a lapot amin az állt,hogy "ok". Oké azt hiszem most ő sem bír,nem mintha eddíg bírt volna.

~első rész

                           ~Moments~

Hát.Sziasztok megjöttem az első résszel remélem tetszeni fog.
Ha elolvastad kérlek írj komit.(csak hogy egyáltalán el kezdjem e íni a következő rész)
Előre is elnézést kérek a helyesírási hibákért( telefonról érdekes volt megírni.)                            
                                                  Puszi:Ali



Sziasztok a nevem Alison McLarens.
15 éves vagyok.A legjobb barátnőm Nicole Martinez.Ez a történet az életemet mutatja be.



Tudjátok az életben mindíg eljön az a pillanat,hogy egyedül kell talpra állnod.Ahol már senkire sem számíthatsz.
Kiabálhatsz üvölthetsz de segítséget semerről nem kaphatsz...Vagy mégis.
A segítség mindíg a legváratlanabb helyről a legváratlanabb pillanatban jön.

~2013 Nyár végén
-Ez a nyár is hamar elment ugye Nicole??
-Igen Ali,sajnos.Holnap suli.:/
-Jaj.Ne is mond..nagyon nincs hozzá kedvem
-Nézd a jó oldalát bepasizunk.:)
- Ja valószínű egész nyáron egy lélek sem nézett rám..Viszont neked biztos sikerül.
-Remélem.modta és sóhajtott.
- Nemsokára kiderül.
-Igaz.Jesszus hány óra??
-Fél nyolc.Miért??
-Basszus rohannom kell anya azt mondta,hogy hétre legyek otthon.
-Jójó rohanj sziaa.nevettem
-Szia holnap találkozunk.

~Másnap
Nicole-val megbeszéltük jogy a suli előtt találkozunk.
-Szia.
-Szia.
-Félek...
-Nyugi nem lesz semmi gáz.
-Remélem.
Mikor bementünk az épületbe döbbenten néztünk körbe,rengetegen voltak.
-Ha itt nem pasizok be akkor sehol.
-Nicole- szóltam rá de elnevettem magam, hogy tud állandóan csak a pasikra gondolni?
Bementünk az osztályterembe ahol már szinte mindenki bent volt.Az első nap nem telt valami izgalmasan.Csak négy osztályfőnöki volt aztán mehettünk is haza.
Mikor hazaértem megcsörrent a telefonom.Nicole hívott.
- Mid maradt nálam?? Kérdeztem nevetve de amikor meghallottam hogy sír megdöbbentem.- Nicole mi történt??
-Én...-elsírta magát-át udnál jönni?
-Félperc-kinyomtam a telefont a házukig vezető utat futva tettem meg.
Egyből bementem hozzá.Az ágyán feküdt és sírt.
-Mi történt ? Mi a baj??hosszu percekig nem válaszolt de hirtelem megszólalt
- Elfogunk költözni- megint elsírza magát lassan már én is a sírás hatrán álltam.
-De..de mikor hova miért??
-Egy hét mulva.Londonba apu új állást kapott-ekkor már nekem is patakokban folytak a könnyeim.
-Éppen elkezdtem a rohadt sulit erre elköltözünk ..még pasim se lett - itt elnevettem magam,hogy még most is ez a legnagyobb baja tipikus Nikole.
-Majd kint összejössz valami helyes pasival.
-elmosolyodott-
-És veled mi lesz??

~Nicole volt az egyetlen személy az életemben akire számithattam,támaszkodhattam történjék bármi. Ő volt az egyetlen aki minden tudott rólam és az életemről és most elmegy.Hát igen...nagyon jó kérdés volt hogy mi lesz velem?! Őszintén ezt még én sem tudom~

-Ne aggódj megleszek.
-Minden nap hívlak és írok neked meg ígérem.
-Én is neked,iszonyúan fogsz hiányozni.
-Te is nekem.-ölelt meg
-Nicole megfulladog- elnevettük magunkat
Utána még órákon keresztül beszélgettünk arról,hogy mi lesz.És hogy mit csináljunk abban az egy hétben míg el nem megy.Megbeszéltük hogy elmegyünk minden olyan helyre ami fontos nekünk.Aztán szépen lassan álomba merültünk.

~A következő pár nap iszonyat gyorsan eltelt.Minden helyre elmentünk és remekül szórakoztunk.Megbeszéltük hogy a költözés előtt egy nappal náluk alszom.És segítek elpakolni a dolgait.
-Héé Nikol erre emlékszel?? mutattam felé egy kiskori képet amin bigyorgunk de fogunk alig van
-Hát persze,bár itt maradhatnék veled.
Szépen lassan befejeztük a pakolást és már elég késő volt.Lefeküdtünk aludni Nicole korán bealudt.De én egyszerűen nem tudtam elaludni.Fájt a tudat hogy az egyetlen fontos személy az életemben elmegy.Londonba..itt hagy teljesen egyedül.Végül szépen lassan álomba sírtam magam .

~Reggel korán kektünk mert 9 kor indultak.A hasam végig görcsben volt féltem,rettegtem attól bogy őt is elvesztem.De megígértük egymásnak,hogy mindennap beszélünk vagy üzenünk a másiknak.Mélyen legbelül tudtam,hogy nem lesz ugyan olyan.
Eljött a búcsú pillanata megállás nélkül sírtam.Szorosan megöleltük egymást.Megígértem neki hogy soha nem fogom elfelejteni.
-Nikole mennünk kell- szólt Nikole anyukája
-Jó rendben egy pillanat.- még egyszer megölelt-ígérd meg hogy hívsz amint bepasiztál.
-Igenis kapitány-elnevettem magam-te is hívj ha meghóditasz valami angol ficsúrt
-Hiányozni fogsz.
-Te is nekem.
~Nikole elindult az autó felé intett egy utolsót és beszállt.Csak néztem ahogy elmegy.Hosszú perceken talán órákon át bámultam abba az irnyba amerre elhajtottak.
Elmentek végleg.Ki tudja mikor láthatom újra.Leültem a lépcsőre és elgondolkodtam azon hogy most mi lesz velem hogy élem túl egyedül ezt a négy évet..

Köszöntés

Sziasztok!
Gondoltam írok pár sort.
Még sosem írtam blogot,de azt hiszem ennek most jött el az ideje.Nem tudhatom,hogy tetszeni fog e amit írok(csak remélni tudom,hogy igen).
Ez a történet egy Alison nevű lányról szól aki sok rosszon ment eddíg keresztü.Többet nem szeretnék elmondani ha érdekel úgy is elolvasod.
Az első rész ma fog felkerülni.
Ha itt jártál kérlek írj valamit.
Köszönöm,hogy itt jártál.